BAMA

– Magázza még az együttes tagjait?

– A többséget igen. Ez erdélyi családi hagyomány, a szüleimet sem tegeztem soha, miként a nálam idősebb embereket sem. A kollégák lehet, hogy furcsállják, de már megszokták.

  „A második szerelmem a vasút, de sokat ügyködöm a számítógépen is” (fotó: Laufer László)

– Hogy jellemezné eddigi zenei „főnökeit”?

– Hamar Zsolt rendkívül teljesítményorientált volt, Peskó Zoltán a feladatát szélesebb látókörben értelmezte, Bogányi Tibor pedig újra fiatalos lendületet hozott, frissességet, dinamizmust. Az én feladatom nagyjából ugyanaz maradt, vendégkarmestereknek tanítok be, s viszem a magam koncertjeit. Újdonságnak számít ettől az évadtól, hogy többet foglalkozok régi zenével, és ezt a jövőben is szeretném folytatni.

– Azt mondják, a mozdonyokat is ügyesen elirányítja.

– Nekem a második szerelmem a vasút. Nagymamám Marosvásárhelyen rendszeresen kivitt az állomásra, és órákig néztem a vonatokat. Később sokat játszottam mozdonyvezetői szimulációs programokkal, most meg járatom a vasúthoz köthető fontosabb újságokat, s felkeresem olykor a pécsi állomáson a vonatvezetőket. Ismerem a magyar mozdonyok műszerfalán mi mire való, de azért kellene a tanfolyam, hogy élesben is vezessek. Lehet, hogy egyszer még arra is beiratkozom.

– Otthon leginkább klasszikus zene szól?

– Sokat ügyködöm a számítógépes multimédiás alkalmazásokkal. Van egy kis kamerám, amellyel videofilmeket készítek, megvágom, szerkesztgetem, effektezem és zenét illesztek hozzá. Megjegyzem, minden igényes muzsikára, még a rapre is vevő vagyok, talán csak a technót, a mulatóst, a keményebb metálzenét kerülöm.