BAMA

– Jókor hívjuk? Épp alszik a kisfiú?

– Talán, majd meglátjuk. Nem megy egyik pillanatról a másikra az alvás, néha kiesik a cumi – válaszolta Iványi Dalma, aki decemberben adott életet Szamuilnak.

– A pályán elnyűhetetlen volt, gondolom az anyaszerep meg sem kottyan Önnek. Bírja a kevés alvást?

– Valóban kevesebbet alszom mint korábban, de összetehetem a két kezem, mert darabokban ugyan, de hat órát azért tudok pihenni éjszakánként. Persze szokni kell ezt is, de bírom a „megerőltetéseket”.

– Ha ennyire bírja a strapát, akár igazak is lehetnek azok a hírek, amelyek szerint nemsokára vissza is térhet a pályára. Zseljko Djokics vezetőedző biztosan nem bánná...

  Iványi Dalmát egy ideig még biztosan nem látjuk a pályán, de szavaiból kiderül, hogy minden bizonnyal visszatér (fotó: Löffler Péter)

– Ez azért még korai lenne! Erre a szezonra nem is terveztem a visszatérésemet, hiszen a gyerek köti le minden órámat, percemet. Tehát nem valószínű, hogy ez megtörténik, ráadásul most rövid a szezon számunkra, áprilisban be is fejeződik.

– A mozgás, a labda nem hiányzik? Vagy kielégíti a játék a gyerekkel?

– A mozgás már hiányzik, a héten el is kezdem. Utoljára őszszel sportolgattam, október óta nem mozogtam. És persze a kosárlabdázás, a játék is jólesne már: persze nem annyira, hogy már holnap visszaszaladnék a pályára. De tényleg szívesen fognék már labdát a kezembe!

– „Kívülállóként” hogyan látja a csapat teljesítményét? Gyengébb a keret, kisebb a büdzsé, így a harmadik hely a realitás?

– Azokon a meccseken, amelyeket ősszel láttam, jól teljesített a csapat. Ha az életkort, a tapasztalatot nézzük, most valóban nem olyan játékosok alkotják a keretet mint korábban, ennek ellenére eredményesen szerepelnek, s valóban a harmadik hely tűnik reálisnak. Ugyanakkor sajnálom az őszi Sopron és Győr elleni két hazai mérkőzést, mert csak egy-két megingás miatt lett olyan nagy a különbség. Örömteli, hogy látszik, fejlődnek a játékosok, Zseljkóék nagyon jó munkát végeznek, kihozzák belőlük a maximumot. Tetszik, amit látok!

– Ön szerint mikor fog a Pécs 2010 újra beleszólni a bajnoki címért folytatott versenyfutásba?

– A cél egyelőre az, hogy a háttér stabilizálódjon, a fiatalok pedig érezzék, hogy sok munkával, sokat dolgozva van itt jövőképük, érdemes itt játszaniuk. Okosan, felelősségteljesen gazdálkodva a következő szezonban már talán lehet olyan csapatot építeni, amelyikkel a bajnoki címért folyó harcba is bele lehet szólni. Látni kell, hogy Sopronban is vannak anyagi problémák, szerintem nem fog tovább erősödni. És a mostani idényben sokkal közelebb vannak egymáshoz a csapatok, mint korábban, amikor a Pécs és a Sopron fényévnyire volt a többiektől: a két euroligás most nincs olyan messze a többi csapattól.

– Fél hónap múlva már ügyvezetőként irányítja a klubot. Készül a feladatra?

– Erről még nem is nagyon tudok, és nem is nagyon akarok beszélni. Persze, a háttérben dolgozik az ember, készíti elő a dolgokat, de napi szinten még nem ez köt le. A csapat érdekében vállaltam ezt a feladatot, s biztos lesznek olyanok, akik megértik, biztos olyanok is, akik nem, de nekem akkor is a gyerekem lesz majd a legfontosabb az életemben.

– Fura helyzetben lesz a kft. irányítójaként: saját magával kell majd megtárgyalnia, hogy szerződteti-e magát, ha vissza akar térni.

– Ezek a legkisebb feladatok! Higgye el, nem ezt lesz a legnehezebb elintézni!

– Ráadásul a klub tartozik önnek, mint korábbi játékosának, vagyis az ütemezésről is szót kell majd ejtenie az ügyvezetővel...

– Igen, de amióta tulajdonosi szerepkört vállaltam, ezt valamilyen szinten már rendeztük. Én lennék a legboldogabb, ha már ott tartanánk, hogy csak erre kellene figyelni! Meg fogjuk találni a megoldást!

– A legutóbbi taggyűlésen elhangzott, a tulajdonosoknak saját tulajdoni részük arányában kellene anyagilag segíteniük a klubot. Mit jelent ez pontosan: Önnek, mint ötvenszázalékos tulajdonosnak saját zsebből kell állnia a költségeket? Ezt nyilván nem bírná.

– Ez a kérdés valóban felvetődött a taggyűlésen. Arra jutottunk, hogy február 22-ig a tulajdonosok megbeszélik a megoldást, megszabják a támogatás mértékét. Erről többet nem is kívánok mondani, egyelőre egyeztetünk. A megszabott határidőig kell dűlőre jutni, vannak lehetőségek, jövő szerdán derül ki, mi a megoldás.

– A legjobb megoldás nyilván az lenne, ha egy nagy cég névszponzorként a csapat mellé/mögé állna. Nincs ilyen a láthatáron?

– Valóban ez lenne a legegyszerűbb, dolgozunk is rajta, hogy ez megvalósuljon! De konkrétumot a mai napon nem tudok mondani ezzel kapcsolatban. Vannak ötletelések, keressük a lehetőségeket.

– Az Ön neve összeforrott a pécsi női kosárlabdázás sikerkorszakával: bajnoki címeket, Magyar Kupa-aranyérmeket, Euroliga-bronzokat nyert a csapat. Mikor tér vissza a Pécs 2010 az Euroligába, ami a leginkább vonzza a közönséget?

– Ahogy az egyik korábbi kérdésénél is válaszoltam, tervszerűen, felelősségteljesen kell gazdálkodnunk a továbbiakban is. Éppen ezért egy év kihagyás után nem szabad kimondani, hogy jövőre mindenféleképpen vissza kell térni az Euroligába. Egyébként pedig van más lehetőség is, mint például az Európa-kupa. Ugyanakkor nem szabad megfogalmazni, hogy az Euroliga nem cél! A vezetőedzőnek, a játékosoknak, a vezetőségnek mind azért kell dolgoznia, hogy néhány éven belül ismét ott legyünk a legjobbak között!

– Ügyvezetőként vagy játékosként fogja megélni?

– Hát, ezt még nem tudom! Évről évre tervez az ember, így ez még sok mindentől függ. Akármelyik oldalon is leszek, a háttérben vagy a pályán, nagyon fogok örülni annak, ha újra az Euroligában indulunk!

– Na, akkor kanyarodjunk vissza: fogjuk még látni a pályán?

– Van rá esély! Talán úgy fogalmaznék, több az esély az igenre, mint a nemre!