BAMA

Tényleg, nem lenne szívem semmin sem változtatni. Sem az AS Roma mezét idéző bordó-narancs falszínen, sem a meglepő hangzást produkáló maroknyi Marantz-hangszórókon, sem a zsaluzott nyersbeton pulton, sem a rejtett világításokon, sem a saválló acél ajtókon, sem a fekete bőrrel diszkréten borított ülőalkalmatosságokon. És hogy eggyel közelebb kerüljünk a témához: sem az étkészleten.

Őszintén szólva a Lemon nálam az utóbbi időkig szűk értelemben vett kávézóként szerepelt a hovamenjünk-listán. Csajom sokáig próbálkozott, hogy rávegyen egy Lemon-béli ebédre, javaslatát a saláta-érvvel (hogy ti. zöldséggel nem tudok jóllakni) tettem zárójelbe. Amit aztán kényetelen voltam feloldani - a tények ugyanis, még ha étlapon szerepelnek is, makacs dolgok.

Kezdjük a reggelinél. A pályán, ahol a Lemon Pécsett kétségtelenül piacvezető, még ha a napindító rohanást nem is kezdik tömegek a kávézó asztalai mellett. Az étlap minden eseter combos reggeli-szekcióval indít, ami a koninentálistól a tengeren túlig meg sem áll. A kontinentális reggelit alapban (vaj, méz, lekvár) 390-ért mérik, ez bővíthető felárért lágytojással, sajttal, felvágottal. Várakozásommal ellentétben a péksütemény a sarki bolt színvonalát idézte - semmi extra, morzsa viszont annál több (igaz, a kenőkést nem zsemlevágásra találták ki, de az ember azzal próbálkozik, amit kap). Az amerikai palacsinta (alap: 350, van még banános és sonkás-sajtos) tésztája ugyan kicsit szellősebb, a juharszirup pedig kevésbé tömény, mint odaát, de az európai gyomornak (pláne reggel) pont megfelel. Ham&Eggs (590), rántotta és tükörtojás is van természetesen, mint ahogy bundás kenyér és olasz reggeli (690-ért mozarella-mortadella-paradicsom-bazsalikom) is. Az omlettek külön rovatot kapnak, sima sajtostól a cukkinisig számos variációban (490-1490).

A francia óriáspalacsinta kínálatról az édes variációknak (porcukrostól a kókuszos túrókrémesen át a rumos szilvásig, 250-550-ig) köszönhetően már jó ideje volt tapasztalatom, a könnyed fogásként is bevethető - mondjuk - sós változatok azonban kellemes meglepetésként értek. A brokkolis-csirkés palacsinta tuti befutó, talán túlságosan is az (alig bírtam párom szemrehányó pillantásait, amikor utóbb javaslatomra Brie sajtos csirkemellet választott kedvence helyett).

A szendvicsek hasonlóképpen próbára teszik a döntésképességet. Ha könnyíthetek - bár magam sem jártam még a történet végére - ajánlanám a padlizsánkrémes pulykás szendvicset (890), ami sültkrumplival tálalva vacsorának is megteszi. A klasszikus hamburgert (790) ugyancsak érdemes kipróbálni - a húspogácsa papír szerint házi, és én tényleg még csak a saját készítésű otthonit ettem ilyen élvezettel. Akad még pestós-mozarellás vagy hawaii toast, a lista végén pedig pirított gombás steakszendvics és roston sült libamájas (1690) is.

Salátákból a csirkés-fetás a házikedvenc, de akibe véletlenül belefészkelte magát a szárnyas-para, az ehet tonhalas, rákos, avokádós-diós vagy tojásos-baconös verziókat (750-1290). Tésztából teszt híján csak szemle: sajtmártásos gnocchi, kaviáros-rákos tagliatelle és chillis-currys thai (kókusztejjel, persze) figyel pl. az étlapon.

A klasszikus meleg ételek talán nem annyira részei a jól elkapott és kibővített kávéházi keretnek, de azért akadnak. Igaz, a meglepően keskeny ízspektrumon mozgó, Brie sajttal töltött csirkemell (párom szúrós tekintete, ugye) nem keltett bennünk különösebben intenzív vágyat arra, hogy tovább kísérletezzünk a záró szekció elemeivel. Bélszín-fan lévén nálam egyébként a Peppercust steaknek (2490) van a legnagyobb esélye a próbára, de a kapros rákraguval készített lazacot (2490) sem utasítanám vissza.

Ha café, akkor persze kávé. És a Lemon e téren nem szorul példára, a fekete kapcsán eddig nem adtak esélyt panaszra. A város e téren kihagyhatatlan lelőhelyén az alap presszót racionálisnak mondható áron (250) mérik, a kínálatot pedig egészen a gines-ánizsos Negróig vagy éppen a kávélikőrös-rumos Jamaicáig nyújtják. Az itallap mondjuk nem szentírás: nem szerepel rajta ugyan a macchiato, de aki a tejhabos presszóra pörög, az sem marad hoppon.

És ha hideg van, de a szív már nagyon dobog, jöhetnek a koffeinmentes melegségek. Teából 15 félét igér az írás (280) - és bár ez sem szentírás, a szűkebb választékot igen dekoratív - na jó, megadom: trendi - csészék ellensúlyozzák. Aki szerint teázni és kakaózni otthon érdemes, az választhat extrákat. Grogot (rumos eredetit és tequilás mexikóit), mentolos forró csokit vagy orosz vodkásat például, de hawaii punccsal (tea, ananászlikőr, rum, gyümölcs) akár nyarat is idézhet egyből.

Ami a kiszolgálást illeti - magukért a porcelánokért eleve megéri betérni ide. Az evőeszközökre azonban ráférne egy upgrade - hogy a zsemléhez és a csirkemellhez vágásra tervezett kés érkezzen, vagy finom műveletekre is fogható kiskanál a lágytojáshoz. A személyzet általában kedélyes és segítőkész, bár a számla pulton felejtése nem csak bizalom kérdése - nem árt, ha ott figyel a vendég előtt, no. Ahogy a kávézót, ezt is: ajánlom.